Palaice Royale – Louvre – Tuilleries – Place du Concorde – Champs-Elysse – Arc d’Triumph – Trocadero – Tour Eiffel
A felsorolt elemeket mind láttuk ma, bizony, ráadásul ebben a sorrendben, és buszra is csak két rövid szakaszra szálltunk. Jó kis teljesítménytúrát sikerült összeállítani mára, bár nem dönti meg a 2000-es rekordomat, de most a csapat tagjai közt volt egy dédnagymama, egy nagy-nagynéni meg egy sima nagynéni is, szóval ilyen korban már ez is bámulatos. Na jó, kis csalás volt a felsorolásban, mert a Louvre-t csak kívülről néztük meg, de az Eiffel-toronynál becsületesen sorban álltunk és fellifteztünk a 3. szintig, amitől kicsit tartottam, de aztán megszoktam. Az egész városra ráláttunk, iszonyú magasan voltunk, ezért térképnek fogtam fel, és csak a liften felfelé pánikoltam, de egy nő bátorítóan rámosolygott a túloldalról, míg az üvegkalitka csak emelkedett és emelkedett; ez megnyugtatott. A túloldal alatt nem a másvilágot értem, csak a lift túloldalát, amiben olyan szorosan összepréselődve álltak az emberek, hogy örültem, ha látok egy arcot a tömegen túl.
Ebédre a Champs-Ellyse parkrészén vettünk sonkás baguettet, finom friss volt, a Roosevelt téren egy padon fogyasztottuk el. Este meg már hazafelé ültünk be egy vendéglő-kávézóba, én lazacot, Nagyi csirkét és rizottót, Ági vega-lasagne-t kért. Sok helyi volt itt, így gondoltam, hogy biztos klassz hely lehet, de csak mikor a többiek megdicsérték a kaját, ízre és méretre is, akkor lélegeztem fel, hogy tényleg jó helyet választottam. Ja, és volt reggeli a szálláson, negyed baguette vaj+dzsem, de legalább ital volt bőségesen, kávé meg tea.
A házinéni nagyon kedves és segítőkész, mindent megkérdeztem, amire tegnap az esti bácsi nem tudott válaszolni, és így ma busszal mentünk be a városba, mert Nagyiéknak a metró annyira nem jött be. Konkrétan azt mondták, hogy félelmetes.
Azt hiszem eddig jó idegenvezető vagyok, megbeszéltük a szabályokat, és be is tartják úgy tűnik (szólnak, ha pisilni kell, vagy éhesek stb., még időben, nem amikor már vészhelyzet van).
A magam részéről eddig Párizs hozta a kötelezőt, de semmi pluszt nem adott még. A sok egyforma épület, a tágas terek, szimmetrikus parkok már émelyítőek, még szerencse, hogy merik kicsit felkavarni, pl. a Tuilleriák kertjében egy hatalmas pókszoborral. A Champs-Ellyse is csalódás, iszonyú forgalmas, zajos, az árkádos boltok mind kisebb plázák és kávézó sincs annyi, mint vártam, hát még kedélyesen kint üldögélő kávézó párizsi.
Mikor fenn voltunk a toronyban elkezdett esni az eső, de addig szép napos idő volt, bár néha fújt a szél. Holnapra van A és B terv, persze mindkettő ütős, kíváncsi vagyok, mi lesz.